Bár a Keszthelyi-hegységben nőttem fel, mégis nehéz betelni vele. Annyi kis zegzugos út, ösvény van, hogy mire végigérek, az elsők ismét új ingerként érnek. Az úthálózatának köszönhetően számtalan párhuzamos - és azokra merőleges - út található, így A-ból B-be iksz a sokadikon kombinációban tudunk eljutni.

Pont emiatt is a versenyekre készülve mindig szívesen mentem edzeni a környékre. A hegység legmagasabb pontja, a Köves-tető a maga 444 méteres magasságával nem veszélyezteti a Himalája elsőségét, így nem is könnyű 2000 méter feletti szintkülönbséget gyűjteni egy 3-3,5 órás bringázás alkalmával.

fotó: Sikos Zoltán

Nemesvitáról kertek alatti úton, pontosabban fogalmazva toronyiránt Lesencetomaj felé vesszük az irányt. (Itt a toronyiránt kifejezést akár szó szerint is vehetjük.) Nemesvita határát elérve már felsejlenek a lesencék templomtornyai, a domboldalban levő pincéi. Lesencetomajon a Csertetőn végigérve (Petőfi utca) Keszthely, illetve Várvölgy felé kanyarodunk, hogy az első 10-12 perces aszfaltos emelkedőt megmászva bevethessük magunkat az ország legváltozatosabb élővilágú erdejébe.

A dombtetőn, Veszprém megye és Zala megye határánál fordulunk be az erdőbe, hogy közelebbről szemügyre vegyük a természetet.
(Aki nem ismeri a környéket, annak javasolt egy 2800 forintos beruházást tenni és megvásárolni a Balaton felvidék, Keszthelyi-hegység turistakalauzát.) Itt kettő, egymással párhuzamos úton indulhatunk el a hegység egyik legromantikusabb völgyén keresztül, a Szent Miklós szurdokvölgyben. Utunk egészen a Szent Miklós-forrásig tart, ami egy igazán kedves hely az erdő mélyén.

A legendák szerint a forrás környékén régen kolostor állt, aminek mára már a romjait sem látni. A hajdani Vállusszentmiklós pálos kolostor és templom kőrakásszerű romjait még az 1930-as években látták, de azóta már teljesen az enyészeté lett. Lehet, hogy nem is volt ott semmi? 

fotó: Sikos Zoltán

fotó: Sikos Zoltán

fotó: Sikos Zoltán

A forrás hajdan bővízű volt, s emlékszem még tizenévesként nagyapám úgy engedett utamra, hogy vigyek neki a forrásból vizet, de az aszályos nyarak miatt egyre tovább tartott megtölteni a flaskát.

A forrás túlpartján, egy rövid, ám de annál meredekebb kaptatón indulunk tovább a kutyasírok felé. A kutyatemető egy ritka látványosság a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban, ami a közelben levő katonai bázis elpusztult állatainak ad örök nyugalmat. A hajdan katonák által létesített temetőt most civil kezdeményezésre Vállus, Balatongyörök és Vonyarcvashegy önkormányzata segítségével újították fel és tették turisztikai látványossággá egy turistapihenő hely kialakításával.

A civilek munkáját segítette, hogy a sírok fejfáin a kutyanevek mellett azok rendfokozata is szerepelt. Vulkán, az első kutya őrnagyi ranggal távozott, amit Tóth Sándor, a katonai objektum hajdani parancsnoka adott neki.

fotó: Sikos Zoltán

fotó: Sikos Zoltán

A kegyhelyet elhagyva a murvás úton továbbgurulva Büdöskútra érünk, ami a központi elhelyezkedése miatt majd egy külön fejezetet kap. Annyit viszont érdemes megtenni Büdöskúton, hogy a kiállított madárperspektívájú képen végighúzzuk az ujjunkat az addigi útvonalunkon, majd rábökünk Nemesvitára és jobbra fordulva hazaindulunk az aszfaltos úton.

Az aszfaltos útról néhány száz méter után balra térünk le, hogy a kocsiút szélességű földúton visszaérjünk Nemesvita fölé. Közben érintjük a Vékony-cseri putrit, ami tulajdonképpen egy romosan árválkodó házikó az út szélén.
Itt a fennsíkon elkanyarodva eljuthatunk akár Balatongyörökre vagy a Csodabogyós-barlanghoz is.

A nemesvitai Öreghegybe egy meredek, köves, bringával nehezen járható lejtőn kell legurulni, ami csak a rutinos, technikás kerekeseknek ajánlott. Viszont ne ijedjen meg ettől senki, mert csak egy 100-200 méteres szakaszról van szó, amit akár tolva is lehet teljesíteni - és nem járnak arra olyan sokan, hogy ciki legyen...

fotó: Sikos Zoltán

Ez a kör nagyjából 25-30 kilométeres és nagyon szép útvonalon halad. Érdemes körbejárni!

Rezi nevezetessége a várrom. A Meleg-hegy 418 m magas dolomitgerincének Zalaszántói-medencére néző fokán áll Rezi várának romja. A község neve feltehetően a “rez” régi szláv szóból származik, mely egy hegygerinc legmagasabb részét jelenti.

 

A község határából kerültek elő azok a régészeti leletek, melyek bizonyítják az őskori és bronzkori megtelepülést. Rezi neve először 1236-ban fordul elő. Ekkor a zalai királyi várhoz tartozott.
A várat a falu felett magasodó Meleg-hegy északi részén lévő dolomitsziklára építették. Mára csak a lakótoronyból és a várfalból maradt valami hírmondónak. Megtalálhatjuk a vizesárok maradványait is. A várat az utóbbi években bővítették.

A XIII-XIV. sz.-ban épült hegyi várból ma már csak a lakótorony keleti, a vár keleti és nyugati fala áll néhány ablak és dongaboltozat nyomaival. A ma is álló 120-180 cm vastag falak magassága 8-10 m. A romok mellõl ide látszik nyugat felõl Vindornyafok, Vindornyaszõlõs, Vindornyalak község. Szépen kirajzolódik Zalaszántó, Várvölgy és a szomszédos Tátika vára. Sümeg város és vára is látható tiszta idõben.

A vár történelme: A Rezi várrom ma a Keszthely-vidék egyik legősibb történelmi emléke. A vár legkorábbi részének felépítését Zlandus veszprémi püspöknek (1244-1262) tulajdonítják. 1346-ban Nagy Lajos király Lackfi Istvánnak adományozta a várat. A hosszan elnyújtott, szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos hegyivár, csak a XlV. sz. második felében (1378-ban) szerepel először oklevélben “Castrum Rezi” néven. A vár 1397-tõl újra királyi birtok, amit 1401-tôl többször zálogba ad Zsigmond király. Zsigmond a várat 1427-ben Gersei Pethő Péternek és Lászlónak adományozta. Ettől fogva a Pethő család tagjai évszázadokon át zavartalanul birtokolták Rezi várát és környékét. A mohácsi csatavesztés (1526) után, amikor 1541-ben Buda is török kézre került, Rezi várának jelentősége megnőtt, ezért 1555 körül megerősítették. A vár a környék népének menedékhelye volt. A török hódítással szemben a gersei Pethők voltak a vidék legjelentősebb védői. A XVI. sz. végétől Rezi várának katonai szerepe megszűnt. 1592-bôl már a romba dőlt Rezi várról olvashatunk. A gersei Pethő család férfi ágának kihalása után a rezi várhoz tartozó birtokok 1729-ben mint uratlan birtokok a kincstárra szálltak. Rezi romvára és a várhoz tartozó javadalom 1741-ben vásárlás útján Festetics Kristóf birtokába került. Ettől kezdve 1945-ig a vár a család tulajdonában maradt.

forrás: http://www.balcsi.net/rezi-var.html

A várhoz gyalog az alábbi útvonalon érdemes menni: