Felpattanok a nyeregbe, kicsit magyarázok, hogy hátul óvatosan üljön fel, fel ne borítsa a bringát. A jobb lábunk felül, a ballal még a földön támaszkodunk. "Megvagy?" - kérdezem. "Perrsszeee" - hangzik a válasz."Akkor nyomjad neki!" - és már tekerünk is.

A tandemeknél a kritikus pont a fék szokott lenni, mivel kétszeres tömeget kell megfogni egy féknek. Nekem alapvető szempont volt, hogy csak és kizárólat tárcsafék kerülhet fel, mivel jelentősen nagyobb a fékereje az abroncsfékes társainál. A váz egyébként egy mountain bike tandem váz, amibe még pont belefértek a treking gumis kerekek. Azért esett ezekre a választás, mert többet használom országúton, mint a hegyekben.

Az első néhány pedálcsapást esetlenül tesszük meg. Nem csoda, hiszen legutóbb fél éve tandemeztünk Petivel. Jók az ilyen alkalmak, hiszen ez általában 2-3 óra önfeledt szórakozás és röhögés, ami közben elég jókat lehet beszélgetni is.

Az utcán, a Balaton parton, mindenütt megfordulnak utánunk az emberek. Sokan csak néznek, vannak akik hangosan, esetleg csak félhangosan nevetnek. A "nézd csak", "de jóóóó" kiabálókból, közben ujjal mutogatókból is van néhány. Alapvetően általános szimpátia övezi a tandemeket. Övezheti is, hiszen nem mindennapi látvány, hogy ketten hajtanak egy bringát.

A tandemek felépítése kevésben tér csak el egy normál kerékpártól, ugyanazok az alkatrészek kapnak helyet rajta. A tandemépítésnél a legtöbb fejfájást a hátsó váltó és a hátsó fék bowdene/kábele okozza, mivel ezekre sokkal hosszabb kell. Nekem a váltóbowdennel szerencsém volt, mert már egyre több boltban lehet kapni, a hidraulikus fékhez pedig méterre lehet venni a kábelt, így azt sem volt nehéz összeraknom.

Menet közben az elöl ülő kezében van a teljes irányítás, mivel ő látja az utat, övé a felelősség. Viccesen kapitánynak szokták nevezni a kormányost, míg a hátul ülő a kazánfűtő. Neki a hajtáson kívül semmi más feladata nincs, esetleg a kapitány oszthat ki rá különböző feladatokat. Ilyen például a fotózás, szendvics hátizsákból való elővétele…

 

Bár hátul is van kormány, az csak a kazánfűtő kényelmi céljait szolgálja, azon támaszkodhat tekerés közben. Az utasaim (mivel én még csak elöl ültem) első alkalommal szinte kivétel nélkül megriadtak, hogy nem bírják fordítani a kormányt és nincs se fékkar, se váltókar – hiába, nem ehhez szoktak.

Egy rövid videót készítettünk, hogy át tudjátok élni a tandemezést ti is:

Az alábbi írás eredetileg a bringasandras.blog.hu oldalon jelent meg, ahol további érdekes kerékpáros témájú írásokat olvashatsz.

Bár a Keszthelyi-hegységben nőttem fel, mégis nehéz betelni vele. Annyi kis zegzugos út, ösvény van, hogy mire végigérek, az elsők ismét új ingerként érnek. Az úthálózatának köszönhetően számtalan párhuzamos - és azokra merőleges - út található, így A-ból B-be iksz a sokadikon kombinációban tudunk eljutni.

Pont emiatt is a versenyekre készülve mindig szívesen mentem edzeni a környékre. A hegység legmagasabb pontja, a Köves-tető a maga 444 méteres magasságával nem veszélyezteti a Himalája elsőségét, így nem is könnyű 2000 méter feletti szintkülönbséget gyűjteni egy 3-3,5 órás bringázás alkalmával.

fotó: Sikos Zoltán

Nemesvitáról kertek alatti úton, pontosabban fogalmazva toronyiránt Lesencetomaj felé vesszük az irányt. (Itt a toronyiránt kifejezést akár szó szerint is vehetjük.) Nemesvita határát elérve már felsejlenek a lesencék templomtornyai, a domboldalban levő pincéi. Lesencetomajon a Csertetőn végigérve (Petőfi utca) Keszthely, illetve Várvölgy felé kanyarodunk, hogy az első 10-12 perces aszfaltos emelkedőt megmászva bevethessük magunkat az ország legváltozatosabb élővilágú erdejébe.

A dombtetőn, Veszprém megye és Zala megye határánál fordulunk be az erdőbe, hogy közelebbről szemügyre vegyük a természetet.
(Aki nem ismeri a környéket, annak javasolt egy 2800 forintos beruházást tenni és megvásárolni a Balaton felvidék, Keszthelyi-hegység turistakalauzát.) Itt kettő, egymással párhuzamos úton indulhatunk el a hegység egyik legromantikusabb völgyén keresztül, a Szent Miklós szurdokvölgyben. Utunk egészen a Szent Miklós-forrásig tart, ami egy igazán kedves hely az erdő mélyén.

A legendák szerint a forrás környékén régen kolostor állt, aminek mára már a romjait sem látni. A hajdani Vállusszentmiklós pálos kolostor és templom kőrakásszerű romjait még az 1930-as években látták, de azóta már teljesen az enyészeté lett. Lehet, hogy nem is volt ott semmi? 

fotó: Sikos Zoltán

fotó: Sikos Zoltán

fotó: Sikos Zoltán

A forrás hajdan bővízű volt, s emlékszem még tizenévesként nagyapám úgy engedett utamra, hogy vigyek neki a forrásból vizet, de az aszályos nyarak miatt egyre tovább tartott megtölteni a flaskát.

A forrás túlpartján, egy rövid, ám de annál meredekebb kaptatón indulunk tovább a kutyasírok felé. A kutyatemető egy ritka látványosság a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban, ami a közelben levő katonai bázis elpusztult állatainak ad örök nyugalmat. A hajdan katonák által létesített temetőt most civil kezdeményezésre Vállus, Balatongyörök és Vonyarcvashegy önkormányzata segítségével újították fel és tették turisztikai látványossággá egy turistapihenő hely kialakításával.

A civilek munkáját segítette, hogy a sírok fejfáin a kutyanevek mellett azok rendfokozata is szerepelt. Vulkán, az első kutya őrnagyi ranggal távozott, amit Tóth Sándor, a katonai objektum hajdani parancsnoka adott neki.

fotó: Sikos Zoltán

fotó: Sikos Zoltán

A kegyhelyet elhagyva a murvás úton továbbgurulva Büdöskútra érünk, ami a központi elhelyezkedése miatt majd egy külön fejezetet kap. Annyit viszont érdemes megtenni Büdöskúton, hogy a kiállított madárperspektívájú képen végighúzzuk az ujjunkat az addigi útvonalunkon, majd rábökünk Nemesvitára és jobbra fordulva hazaindulunk az aszfaltos úton.

Az aszfaltos útról néhány száz méter után balra térünk le, hogy a kocsiút szélességű földúton visszaérjünk Nemesvita fölé. Közben érintjük a Vékony-cseri putrit, ami tulajdonképpen egy romosan árválkodó házikó az út szélén.
Itt a fennsíkon elkanyarodva eljuthatunk akár Balatongyörökre vagy a Csodabogyós-barlanghoz is.

A nemesvitai Öreghegybe egy meredek, köves, bringával nehezen járható lejtőn kell legurulni, ami csak a rutinos, technikás kerekeseknek ajánlott. Viszont ne ijedjen meg ettől senki, mert csak egy 100-200 méteres szakaszról van szó, amit akár tolva is lehet teljesíteni - és nem járnak arra olyan sokan, hogy ciki legyen...

fotó: Sikos Zoltán

Ez a kör nagyjából 25-30 kilométeres és nagyon szép útvonalon halad. Érdemes körbejárni!