Ha ez a kastély mesélni tudna, mint a Nobel-díjas Ivo Andric ama hídja a Drinán, bizony mondom, a sztoriból már rég filmet forgattak volna, és a háttérben fel-feltűnne, mindig más arcát mutatva a Balaton tükre. Magyar úri családokkal kapcsolatban olvastam már az átokról, vagy annak tűnő dolgokról. Itt most egy elátkozottnak tetsző helyről lesz szó. Bár a Balatonnak egy kivételesen szép pontján, Balatonedericsen található kastélyról beszélünk, mégsem kell senkinek. Pedig ott a szomszédban a vadonatúj golfpálya, de hiába, ebek harmincadjára került.

Hogy szellemjárta hely lenne, arról nem szól a fáma, de az erőszakos halált haltakról, vagy az öngyilkosokról az járja, hogy gyakran bolyonganak ott, ahol az a dolog velük megesett. Ebben a kastélyban pedig rendre megtörtént ez-az, amióta sietősen felhúzták… De ne rohanjunk mindjárt az elejére. Nézzünk körül, milyen csodás e hely, ilyenkor novemberben különösen. S milyen csodás lehetett egykoron, amikor még élettel volt teli.

Évtizedek óta mállik, pusztul, de statikailag még rendben van. A 220 millió forintért kínált négyszintes kastély az 1.2323 hektáros ősfás parkjával Balatonederics külterületén, a 71-es főút felett található. „Lakóterülete” 840 m2, rézsútosan kapaszkodik a domboldalba, a felső szintekről a Balatonra látni.

„A Fekete kastély nevét tetejének egykori fekete színéről – mások szerint a feketére festett ajtóiról-ablakairól – kapta. Az itt történt események azonban más megvilágításba helyezik ezt a nevet” – tudatja a Wikipedia, és ide vágó oldala el is meséli – tételesen – mi történt itt és miért. Maradjunk annyiban, hogy volt itt féltékenység tüzelte gyilkosság és öngyilkosság; betegség; a gestapó előli halálba menekvés; volt következménye a reformkor előtti császárellenes összeesküvésnek; éppúgy, mint a bigámiának és a bővérűségnek; valamint, – záróaktusként – a szocializmus nemlétező értékmegőrző képességének. Romantika, dráma, szépség és nemtörődömség, a színorgiában tobzódó őszben, egy ugrásra Balatonedericstől.

 

Akit pedig a reformkort megelőző Habsburg-ellenes összeesküvés szálai, részletei érdekelnek (lám milyen keveset tudunk ezekről, pedig itt a Balaton-parton is sétálhattak terveiket szövögetve hősei), itt keressen utána, kik milyen szerepet játszottak benne, s mi köze mindennek a kastély történetéhez!

A cikk eredetileg a Balaton blogon jelent meg.


A kastély megközelítése gyalog vagy kerékpárral:

A Tapolcai-medence délnyugati részén, régen a Balaton szigetét képező 230 m magas vulkánikus hegy tetején állnak az észak-déli irányú, szabálytalan alaprajzú szigligeti vár maradványai. A várból körpanorámában gyönyörködhetünk; egész évben látogatható.

Legkorábbi részei a kettős torony között építtetett palotaszárny és az azokat övező kőfalak voltak, amelyeket a pannonhalmi bencések építtettek 1260-1262 között. Ez annyira megtetszett IV. Béla királyunknak, hogy felépülése után, 1262-ben cserével megszerezte magának. A királyi vár felügyeletét a Pok nemzetséghez tartozó Móriczhidai család látta el. 1441-ben I. Ulászló Némai Kolos Jeromosnak adományozta a várat, de 1445-ben már az Újlakiak kezében volt és a családnál maradt 1521-ig. 1531-ben az akkoriban éppen Habsburg Ferdinánd királyt pártoló Enyingi Török Bálint kapott rá adománylevelet, ezért parancsára Martonfalvay Imre deák vonult fel ostromára nagyobb sereggel. A felsővárral szembeni sziklára húzatta fel ostromágyúit, aminek láttán a megrémült őrség első szóra feladta posztját. Imre deák átépíttette és kibővíttette a várat; 1531-40 között írt naplójában több adat maradt fenn az ostromról illetve az építkezésről.

A Balaton vidékén rohamosan előrenyomuló török hódítókkal szemben Szigliget is részévé vált a végvárrendszernek. A Lengyel nemesi A család, birtoklása idején leghíresebb várkapitánya, Magyar Bálint parancsolt benne. A XVI. században már elavult várnak számított, mivel nem esett bele a fontosabb hadjáratok útvonalába, elmaradt a korszerűsítése is. A korabeli krónikákat fellapozva tudjuk, hogy a somogyi partot uraló pogányok sokszor áteveztek hajóikkal, hogy kirabolják a keresztény falvakat. Ellenük való védekezésül emelték a part menti magaslatra az „Óvár”-t, ami a régészeti kutatások szerint a magyar naszádosok bázisát alkotta, akik innen figyelhették az ellenséges hajókat. Szigliget végzetét is, mint az oly sok hegycsúcson emelkedő középkori várakét, egy villámcsapás okozta, ami felrobbantotta az egyik toronyban őrzött puskaport, majd a keletkezett tűzben leégtek a vár épületei. Az elszegényedett Lengyel família már nem állíttatta helyre, inkább a völgyben elterülő faluban emeltetett kúriát.

A török hódoltságot követően a vár elvesztette harcászati jelentőségét. 1702-ben I. Lipót más várakkal együtt ezt is leromboltatta, a Rákóczi-szabadságharc idején már használhatatlan állapotban volt. Ettől kezdődően a köveket a környékbeli lakosság használta az építkezéshez. 1913-ban, 1953-ban és 1965-66-ban megerősítették a falakat.

A vár bemutatása
A meglévõ vár alaprajza kevés módosítással ma is õrzi a XVI. századi alakját. A vár legkorábbi része a megtört, nyújtott téglalap alaprajzú felsõ vár két négyzetes öregtornya, és a két kisebb, ugyancsak négyzetes torony. A két kisebb torony közül az egyik a felsõ vár felvonóhidas bejáratú kaputornya. Az itt áthaladó út a belsõ vár udvarára vezet, melynek a nyugati falához egy lakóépület és ennek déli oldalához egy kisebb torony támaszkodott, aljában a börtön lehetett.
A felsõ vár legmagasabb pontján a déli és nyugati fal szögletében a várkápolna maradványai láthatók, melynek nyugat felõl tekintélyes nagyságú támpillér támaszkodik. E falrészlet hármas tagozódást mutat, a legvékonyabb mellvédfallal. A felsõ vár déli és keleti sarkában az öregtorony állt, ehhez nyugatról a várkápolna, északról pedig a palota csatlakozott. A palota északi és a felsõ vár keleti falánál a keleti négyzetes alaprajzú középsõ torony emelkedett, ezt a gyilokjáró kötötte össze a felsõ vár északi végében levõ, a keleti falhoz csatlakozó kapuvédõ toronnyal. Ezzel szemben az északnyugati, kör alakú saroktorony, a kettõ között pedig az elõudvar vagy falszoros helyezkedett el. A felsõ vár kaputornya elõtti saroktoronnyal szemben, a keleti vár falánál a Martonfalvay Imre által épített nagyméretû, kb. 20 m átmérõjû, ágyúlõréses, pártázatos rondella látható.
A felsõ vártól északra elterülõ külsõ vagy alsó várat lõréses fal övezte, melyet az északi falban és a nyugati oldalon egy-egy kisméretû négyzetes torony szakított meg. Az alsó vár délnyugati sarkában a felvonóhidas kaputorony állt, elötte a várárokkal. Az alsó várból ma már csak kevés részlet látható.

forrás: http://www.balcsi.net/szigligeti-var.html

  

A szigligeti várhoz 7,3 kilométert kell megtenni (gyalog vagy kerékpárral):

Rezi nevezetessége a várrom. A Meleg-hegy 418 m magas dolomitgerincének Zalaszántói-medencére néző fokán áll Rezi várának romja. A község neve feltehetően a “rez” régi szláv szóból származik, mely egy hegygerinc legmagasabb részét jelenti.

 

A község határából kerültek elő azok a régészeti leletek, melyek bizonyítják az őskori és bronzkori megtelepülést. Rezi neve először 1236-ban fordul elő. Ekkor a zalai királyi várhoz tartozott.
A várat a falu felett magasodó Meleg-hegy északi részén lévő dolomitsziklára építették. Mára csak a lakótoronyból és a várfalból maradt valami hírmondónak. Megtalálhatjuk a vizesárok maradványait is. A várat az utóbbi években bővítették.

A XIII-XIV. sz.-ban épült hegyi várból ma már csak a lakótorony keleti, a vár keleti és nyugati fala áll néhány ablak és dongaboltozat nyomaival. A ma is álló 120-180 cm vastag falak magassága 8-10 m. A romok mellõl ide látszik nyugat felõl Vindornyafok, Vindornyaszõlõs, Vindornyalak község. Szépen kirajzolódik Zalaszántó, Várvölgy és a szomszédos Tátika vára. Sümeg város és vára is látható tiszta idõben.

A vár történelme: A Rezi várrom ma a Keszthely-vidék egyik legősibb történelmi emléke. A vár legkorábbi részének felépítését Zlandus veszprémi püspöknek (1244-1262) tulajdonítják. 1346-ban Nagy Lajos király Lackfi Istvánnak adományozta a várat. A hosszan elnyújtott, szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos hegyivár, csak a XlV. sz. második felében (1378-ban) szerepel először oklevélben “Castrum Rezi” néven. A vár 1397-tõl újra királyi birtok, amit 1401-tôl többször zálogba ad Zsigmond király. Zsigmond a várat 1427-ben Gersei Pethő Péternek és Lászlónak adományozta. Ettől fogva a Pethő család tagjai évszázadokon át zavartalanul birtokolták Rezi várát és környékét. A mohácsi csatavesztés (1526) után, amikor 1541-ben Buda is török kézre került, Rezi várának jelentősége megnőtt, ezért 1555 körül megerősítették. A vár a környék népének menedékhelye volt. A török hódítással szemben a gersei Pethők voltak a vidék legjelentősebb védői. A XVI. sz. végétől Rezi várának katonai szerepe megszűnt. 1592-bôl már a romba dőlt Rezi várról olvashatunk. A gersei Pethő család férfi ágának kihalása után a rezi várhoz tartozó birtokok 1729-ben mint uratlan birtokok a kincstárra szálltak. Rezi romvára és a várhoz tartozó javadalom 1741-ben vásárlás útján Festetics Kristóf birtokába került. Ettől kezdve 1945-ig a vár a család tulajdonában maradt.

forrás: http://www.balcsi.net/rezi-var.html

A várhoz gyalog az alábbi útvonalon érdemes menni: