Körpanoráma a szigligeti várból
A Tapolcai-medence délnyugati részén, régen a Balaton szigetét képező 230 m magas vulkánikus hegy tetején állnak az észak-déli irányú, szabálytalan alaprajzú szigligeti vár maradványai. A várból körpanorámában gyönyörködhetünk; egész évben látogatható.
Legkorábbi részei a kettős torony között építtetett palotaszárny és az azokat övező kőfalak voltak, amelyeket a pannonhalmi bencések építtettek 1260-1262 között. Ez annyira megtetszett IV. Béla királyunknak, hogy felépülése után, 1262-ben cserével megszerezte magának. A királyi vár felügyeletét a Pok nemzetséghez tartozó Móriczhidai család látta el. 1441-ben I. Ulászló Némai Kolos Jeromosnak adományozta a várat, de 1445-ben már az Újlakiak kezében volt és a családnál maradt 1521-ig. 1531-ben az akkoriban éppen Habsburg Ferdinánd királyt pártoló Enyingi Török Bálint kapott rá adománylevelet, ezért parancsára Martonfalvay Imre deák vonult fel ostromára nagyobb sereggel. A felsővárral szembeni sziklára húzatta fel ostromágyúit, aminek láttán a megrémült őrség első szóra feladta posztját. Imre deák átépíttette és kibővíttette a várat; 1531-40 között írt naplójában több adat maradt fenn az ostromról illetve az építkezésről.
A Balaton vidékén rohamosan előrenyomuló török hódítókkal szemben Szigliget is részévé vált a végvárrendszernek. A Lengyel nemesi A család, birtoklása idején leghíresebb várkapitánya, Magyar Bálint parancsolt benne. A XVI. században már elavult várnak számított, mivel nem esett bele a fontosabb hadjáratok útvonalába, elmaradt a korszerűsítése is. A korabeli krónikákat fellapozva tudjuk, hogy a somogyi partot uraló pogányok sokszor áteveztek hajóikkal, hogy kirabolják a keresztény falvakat. Ellenük való védekezésül emelték a part menti magaslatra az „Óvár”-t, ami a régészeti kutatások szerint a magyar naszádosok bázisát alkotta, akik innen figyelhették az ellenséges hajókat. Szigliget végzetét is, mint az oly sok hegycsúcson emelkedő középkori várakét, egy villámcsapás okozta, ami felrobbantotta az egyik toronyban őrzött puskaport, majd a keletkezett tűzben leégtek a vár épületei. Az elszegényedett Lengyel família már nem állíttatta helyre, inkább a völgyben elterülő faluban emeltetett kúriát.
A török hódoltságot követően a vár elvesztette harcászati jelentőségét. 1702-ben I. Lipót más várakkal együtt ezt is leromboltatta, a Rákóczi-szabadságharc idején már használhatatlan állapotban volt. Ettől kezdődően a köveket a környékbeli lakosság használta az építkezéshez. 1913-ban, 1953-ban és 1965-66-ban megerősítették a falakat.
A vár bemutatása
A meglévõ vár alaprajza kevés módosítással ma is õrzi a XVI. századi alakját. A vár legkorábbi része a megtört, nyújtott téglalap alaprajzú felsõ vár két négyzetes öregtornya, és a két kisebb, ugyancsak négyzetes torony. A két kisebb torony közül az egyik a felsõ vár felvonóhidas bejáratú kaputornya. Az itt áthaladó út a belsõ vár udvarára vezet, melynek a nyugati falához egy lakóépület és ennek déli oldalához egy kisebb torony támaszkodott, aljában a börtön lehetett.
A felsõ vár legmagasabb pontján a déli és nyugati fal szögletében a várkápolna maradványai láthatók, melynek nyugat felõl tekintélyes nagyságú támpillér támaszkodik. E falrészlet hármas tagozódást mutat, a legvékonyabb mellvédfallal. A felsõ vár déli és keleti sarkában az öregtorony állt, ehhez nyugatról a várkápolna, északról pedig a palota csatlakozott. A palota északi és a felsõ vár keleti falánál a keleti négyzetes alaprajzú középsõ torony emelkedett, ezt a gyilokjáró kötötte össze a felsõ vár északi végében levõ, a keleti falhoz csatlakozó kapuvédõ toronnyal. Ezzel szemben az északnyugati, kör alakú saroktorony, a kettõ között pedig az elõudvar vagy falszoros helyezkedett el. A felsõ vár kaputornya elõtti saroktoronnyal szemben, a keleti vár falánál a Martonfalvay Imre által épített nagyméretû, kb. 20 m átmérõjû, ágyúlõréses, pártázatos rondella látható.
A felsõ vártól északra elterülõ külsõ vagy alsó várat lõréses fal övezte, melyet az északi falban és a nyugati oldalon egy-egy kisméretû négyzetes torony szakított meg. Az alsó vár délnyugati sarkában a felvonóhidas kaputorony állt, elötte a várárokkal. Az alsó várból ma már csak kevés részlet látható.
forrás: http://www.balcsi.net/szigligeti-var.html
Legkorábbi részei a kettős torony között építtetett palotaszárny és az azokat övező kőfalak voltak, amelyeket a pannonhalmi bencések építtettek 1260-1262 között. Ez annyira megtetszett IV. Béla királyunknak, hogy felépülése után, 1262-ben cserével megszerezte magának. A királyi vár felügyeletét a Pok nemzetséghez tartozó Móriczhidai család látta el. 1441-ben I. Ulászló Némai Kolos Jeromosnak adományozta a várat, de 1445-ben már az Újlakiak kezében volt és a családnál maradt 1521-ig. 1531-ben az akkoriban éppen Habsburg Ferdinánd királyt pártoló Enyingi Török Bálint kapott rá adománylevelet, ezért parancsára Martonfalvay Imre deák vonult fel ostromára nagyobb sereggel. A felsővárral szembeni sziklára húzatta fel ostromágyúit, aminek láttán a megrémült őrség első szóra feladta posztját. Imre deák átépíttette és kibővíttette a várat; 1531-40 között írt naplójában több adat maradt fenn az ostromról illetve az építkezésről.
A Balaton vidékén rohamosan előrenyomuló török hódítókkal szemben Szigliget is részévé vált a végvárrendszernek. A Lengyel nemesi A család, birtoklása idején leghíresebb várkapitánya, Magyar Bálint parancsolt benne. A XVI. században már elavult várnak számított, mivel nem esett bele a fontosabb hadjáratok útvonalába, elmaradt a korszerűsítése is. A korabeli krónikákat fellapozva tudjuk, hogy a somogyi partot uraló pogányok sokszor áteveztek hajóikkal, hogy kirabolják a keresztény falvakat. Ellenük való védekezésül emelték a part menti magaslatra az „Óvár”-t, ami a régészeti kutatások szerint a magyar naszádosok bázisát alkotta, akik innen figyelhették az ellenséges hajókat. Szigliget végzetét is, mint az oly sok hegycsúcson emelkedő középkori várakét, egy villámcsapás okozta, ami felrobbantotta az egyik toronyban őrzött puskaport, majd a keletkezett tűzben leégtek a vár épületei. Az elszegényedett Lengyel família már nem állíttatta helyre, inkább a völgyben elterülő faluban emeltetett kúriát.
A török hódoltságot követően a vár elvesztette harcászati jelentőségét. 1702-ben I. Lipót más várakkal együtt ezt is leromboltatta, a Rákóczi-szabadságharc idején már használhatatlan állapotban volt. Ettől kezdődően a köveket a környékbeli lakosság használta az építkezéshez. 1913-ban, 1953-ban és 1965-66-ban megerősítették a falakat.
A vár bemutatása
A meglévõ vár alaprajza kevés módosítással ma is õrzi a XVI. századi alakját. A vár legkorábbi része a megtört, nyújtott téglalap alaprajzú felsõ vár két négyzetes öregtornya, és a két kisebb, ugyancsak négyzetes torony. A két kisebb torony közül az egyik a felsõ vár felvonóhidas bejáratú kaputornya. Az itt áthaladó út a belsõ vár udvarára vezet, melynek a nyugati falához egy lakóépület és ennek déli oldalához egy kisebb torony támaszkodott, aljában a börtön lehetett.
A felsõ vár legmagasabb pontján a déli és nyugati fal szögletében a várkápolna maradványai láthatók, melynek nyugat felõl tekintélyes nagyságú támpillér támaszkodik. E falrészlet hármas tagozódást mutat, a legvékonyabb mellvédfallal. A felsõ vár déli és keleti sarkában az öregtorony állt, ehhez nyugatról a várkápolna, északról pedig a palota csatlakozott. A palota északi és a felsõ vár keleti falánál a keleti négyzetes alaprajzú középsõ torony emelkedett, ezt a gyilokjáró kötötte össze a felsõ vár északi végében levõ, a keleti falhoz csatlakozó kapuvédõ toronnyal. Ezzel szemben az északnyugati, kör alakú saroktorony, a kettõ között pedig az elõudvar vagy falszoros helyezkedett el. A felsõ vár kaputornya elõtti saroktoronnyal szemben, a keleti vár falánál a Martonfalvay Imre által épített nagyméretû, kb. 20 m átmérõjû, ágyúlõréses, pártázatos rondella látható.
A felsõ vártól északra elterülõ külsõ vagy alsó várat lõréses fal övezte, melyet az északi falban és a nyugati oldalon egy-egy kisméretû négyzetes torony szakított meg. Az alsó vár délnyugati sarkában a felvonóhidas kaputorony állt, elötte a várárokkal. Az alsó várból ma már csak kevés részlet látható.
forrás: http://www.balcsi.net/szigligeti-var.html
A szigligeti várhoz 7,3 kilométert kell megtenni (gyalog vagy kerékpárral):
